zuhogó esőben , sűrű ködfelhőben,
én csak taposok a sárban,
s mint könnyű gally az árban,
sodródom hazafelé.
körülöttem fák,
mint valami titokzatos lények,
úgy érzem mind engem néznek.
a közelben furcsa sejtelem nesz,
faág reccsen, bokor rezzen,
s minden bátorságom elvesz.
lassan tovább indulok,
újerőre kapva,
bátorságotmutatva,
s mint csapzott farkas,
megyek tovább haza.